Ültünk együtt, mondta Ancs:
Kedves vagyok, nem ribanc.
Ha jó szóval illeted az ismeretlen hímet,
ő máris a szexre keres frappáns rímet.
Nem érdemeltek ti semmit tőlünk,
inkább csak saját levünkben fővünk,
Kár belétek a kedvesség és a figyelem,
Túlbátorítja a férfit e két elem.
Kakas lélek, tesztoszteron pumpa,
Meghúzna most azon nyomba’.
Nemet mondok, s ekkor jön a gubanc,
Nem hallod? Kedves vagyok, nem ribanc!
