Nyomtalan tovaszállt az év legszebb nyara
Hűvösek az éjszakák, vacognak a halak
Őszre őszül ősszel összes hajam
Őszinte összegzéssel bőszítem hát magam
Bár télig tétlenségre ítéltettem
S tény, hogy e kény kemény
De a remény fénye elért
S noha nem erény e szerény vélemény
Megér egy misét e merész költemény
Várkonyi Gyula: Nyomtalan költemény
2010.09.05. 15:12 sukkker
Szólj hozzá!
Címkék: vers bú vendégposzt magasköltészet kserv júújúú
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szarversek.blog.hu/api/trackback/id/tr542273077
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
