Tegnap tévézgetés közben méláztam el azon,
milyen lenne, ha egyszer csak belépne,
fáradtan jönne, kinek semmihez sincs kedve,
persze, az ösztön azért felébredne benne,
ha eléggé akarom.
Nézne csak maga elé bambán ő,
a semmibe gúvadna táskásan fáradt szeme,
a kanapéról konkávban folyna le a teste,
de ha hozok sört, hát kárpótolna még az este.
Igen, talán ilyen lenne ő: a parázna pillegető.
