A belem a kertbe’ van, feltekeredve
Egy fára.
Én alant fekszem léthatáron, nézem elmerengve,
Hát ez az ára.
Ha az ember egy nyers, élő medve vérét kívánja
Vacsorára.
jó, nyugodt-kényelmesen fekszem itt a gyepen,
Istennek hála,
Igaz, a belem a kertbe’ van, feltekeredve
Egy fára.
Fekete Lajos: A pozitív hozzáállásról
2010.12.09. 12:55 sukkker
Szólj hozzá!
Címkék: vers fa abszurd növény vendégposzt beleim
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szarversek.blog.hu/api/trackback/id/2504190
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
