Állatkertben ül a zsiráf, szomorúan sírdogál,
tudja itt a Karácsony, de fenyőfát ő nem talál,
ajándékot se kap soha, Jézuskáról álmodik,
mákos bejglit enne sokat, diósat is hajnalig.

Még annak is örülne, ha sálat kapna, komolyan.
Úgyis itt a hideg télben, mindig kicsit amolyan
didergős a zsiráf napja, nem fűt jól a konvektor,
szíve mélyén arra gondol: szavannákon vándorol,
és a messzi tájakon az egzotikus állatok,
csengő hangon énekelnek karácsonyi dallamot.

Így álmodik szegény zsiráf, de egyszercsak felébred,
arra, hogy a gondozói ketrecébe belépnek,
csillagszóró kezükben és fenyőfa és ajándék,
és a zsiráf könnyes szemmel szürcsöli a halászlét.